2009. szeptember 11., péntek

Must see: P.S. I Love You. A könyvet még nem olvastam (bár Andi reklámozta anno). A film nagyon ott van. Beszereztem lemezen is.
Unicorn írta 15:08-kor

Na mi van még. Jah, új albérlet és egy hatalmasra nőtt macsek, akinek már rövid a kecóban a kifutópálya és ezt zokon is veszi.
Unicorn írta 15:03-kor

Mostanság vonattal járok dolgozni. Há! Van, aki autóval, hát én mávval. Szokott történni ez-az. Vajon mekkora az esélye annak, hogy a nemtudomhány kocsi közül pont arra szálljak fel, ahol spontán kitör egy lájtos anyázásos verekedés-féle? Nos, esetemben 100% volt. Nem ragozom, egy fiatal, forrófejű fiatal megfejelte a kallert. De szerencsé(m)re nem harapózott el a dolog . Ilyen is volt. Meg olyan is, hogy egy másik nap a kalauz egy orbitális keziccsókolom-szépnapotkívánok kíséretében lesegített a vonatról. Hoppá! Egyesített BP-bérlet forever!

Unicorn írta 14:50-kor

Semmi nem történt. Mármint azon a fronton, ahol történni KELLETT volna soook-sok mindennek (értsd: rohadtul elvártam, hogy történjen valami). Egyéb területeken pedig alakult az Életem. Jól vagyok és mégsem. De nem panaszkodom, magamnak köszönhetem. Hát ennyit rólam.

Unicorn írta 14:43-kor

Na jó. Visszajöttem. Ezzel az idézettel:

"Milyen önhittek vagyunk mi, úgy félünk az öregedéstől, hogy ész nélkül hadakozunk ellene. Észre sem vesszük, hogy mekkora kiváltság, ha van kivel megöregednünk. Valakivel, aki nem csinál belőlünk tömeggyilkost, vagy nem zúzza szét az önbecsülésünket." (P.S. I Love You)

Unicorn írta 14:42-kor