Csókolom !

2010. március 8., hétfő

És igen, sikerült. Három és fél év kellett, hogy rájöjjek kiderüljön, hogy mekkora barom voltam/vagyok. Szépen le fogom írni. Okulásra. És mert ki kell írnom a fájdalmat, gyűlöletet, megalázottságot, miegymást.

A történet - sok egyéb más mellett - felveti pl. a kérdést: bízni, vagy nem bízni? Ha igen, akkor meddig? Ha nem, akkor meg hogyan is?

De még mindig nem és nem látom nem akarom látni a mintát.

Röviden:

Három és fél év után összeköltöztünk Kedvessel a pasival. Másfél hónap úgy döntöttem, elköltözöm. És soha nem nézek vissza...

1 komment
Unicorn írta 10:56-kor

2009. november 24., kedd

Ez itt nagyjából jellemző rám mostanság... Egyébiránt beszereztem a lemezt, egész jó.

3 komment
Unicorn írta 11:03-kor

2009. november 17., kedd

Valami komoly tanulmányt kellene elolvasnom az alkoholizmusról. Hogy megértsem. Ha már tenni nem tudok ellene semmit. Ez egy métely. Gyanítom, a jóisten direkt találta ki, szívatására.

De nézzük csak, hogyan is alakul ki. Első körben az alany kezdi szarul érezni magát. Ilyen-olyan okok miatt. Az érzés aztán elmúlik. Majd ismét előjön, sőt egyre gyakrabban telepszik az emberre. Ez kezd idegesítővé válni, ezért az ember keres valami ellenszert. Mint pl. a pia. Egymásra találnak, hiszen az ital nyújtotta állapot remek búvóhely az embernek, még maga elől is. Elvannak így kettecskén. A külvilág egy idő után rajtakapja emberünket, hogy nem csak pásszióból iszogat, és ennek hangot is ad. Emberünk ez csesztetésnek veszi, hiszen a külvilág nyilván nem érti, hogy neki mennyire szar, ha nem a legszarabb. Tesz ő a külvilágra, fáj, ezért iszogat tovább. Eközben észre sem veszi, hogy szépen távolodik a környezetétől és magától is. Aztán egyre többet kell fogyasztania, hogy a szőnyeg alatt tudja tartani az egyre csak növekvő szarkupacot. Mert ugye az alap-probléma nem oldódik a szeszben, energia nem vész el, max. átalakul. A kupac egyre nagyobb lesz, ezért nyilván egyre több búfelejtőre van szükség. És itt már kőkemény függőségről beszélhetünk. A bevitt alkoholmennyiség függvényében természetesen az ember szervei kezdenek tiltakozni, először lájtosan, majd keményebben, szervezettől függően. Esetleg beeshet pár elvonó is, de egy vérbeli versenyző esetében ezek max. 2-3 hónapra vehetik el a kedvét az italtól. Később már akkor sem lehet elküldeni segítségért, amikor keményebb megzuhanások vannak. Mert az nem az italtól van. De nem ám. Tagad mindent. Nem megyek bele a részletekbe. Kurvára kib*szottul elegem van.

1 komment
Unicorn írta 13:36-kor

2009. november 13., péntek

PÉNTEK13! És még semmi sem történt...
2 komment
Unicorn írta 11:53-kor

2009. november 12., csütörtök

Szóval ott ültünk. Mellettünk két hely üresen, sőt, előttünk is jó pár szabad hely. Király, legalább lesz levegőnk. Hittük mi, de persze az utolsó pillanatban beesett egy társaság, két hím és öt nőstény, 30+-os korosztály, amolyan "Hanyagok és jól öltözöttek". Rendkívül fel voltak pörögve, gyanítom nem csak ital volt a dologban...

Aztán végre jött Tom Jones (69) és letolt egy vérprofi és ütős koncertet. A végére hagyta az igazi slágereket (Kiss, Sexbomb és társai), amitől a körülöttünk ülő kis csapat vére teljesen felforrt: felálltak és vad táncba kezdtek. Ezt a közelben tartózkodó nem kifejezetten erős, ellenben vézna testalkatú biztonsági fiú rossz néven vette és megpróbálta moderálni a modortalan társaságot. Kevés sikerrel. Integetett nekik, hogy csüccs le, cserébe azok visszaintegettek, hogy nem. A jelbeszédes társalgás itt véget is ért, rendész barátunk elsomfordált. Ezek meg csak tomboltak, mi több, minket is megkértek, hogy álljunk fel, úgy az igazi. Mi passzoltunk, gondolván a mögöttünk ülőkre. Aztán leültek. Majd ismét tánc. Itt már kezdett lecsúszni az ékszíjam, pedig Isten látja lelkem, eléggé toleráns emberke vagyok. Na de kérem, nem azért fizettem 15 rugót a jegyért, hogy táncoló seggeket lássak közelről. Márpedig a mellettem ülő, vagyis akkor már álló pasi, a maga majd' kétméteres magasságával igencsak sokat kitakart hátsójával a látótérből. Értsd: gyakorlatilag semmit nem láttunk, nemhogy a színpadból, de még a kivetítőkből sem. Nagy levegőt vettem, aztán még párat. Nem segített. Ezért finoman meghúzkodtam az égimeszelő pulcsiujját. Rám nézett kérdőn, én pedig illedelmesen megkértem, hogy üljön le. Válasz: álljon fel maga is! Majd kisvártatva, valószínűleg merő jóindulatból, elkezdett mutogatni a dühöngő felé (ami történetesen ezen a rendezvényen nem őrjöngésre lett berendezve), hogy lehet lemenni, lent is van hely!... Hoppá, bocsánat, én kérek elnézést. Nyomtam egy off gombot, hiszen nem voltunk sem azonos hangulati állapotban, sem pedig azonos súlycsoportban, teljesen értelmetlen lett volna kakaskodni.

Aztán vége lett a koncertnek én pedig csak nem bírtam ki, hogy ne szóljak be, ezért hangosan megjegyeztem csipet-csapatra vonatkozóan, hogy örültünk, hogy jelenlétükkel emelték az est fényét.

Mindezek ellenére Tom Jones-t vétek lett volna kihagyni.

2 komment
Unicorn írta 14:41-kor

Elmesélem. Tegnap este elindultam, hogy időben odaérjek a Regivel megbeszélt negyed nyolcas találkozóra az Arénához. A Lehel úttól a Stadionokig az egyes vonalán 3 (három) villamossal tudtam eljutni - van az úgy, hogy akadozik a tömegközlekedés. Mindegy is, odaértem időben, Regivel beküzdöttük magunkat a szürke hodály belsejébe. Vettünk perecet, Regi kért még félliter tonikot is. Csacsogtunk picit, majd beültünk a helyünkre. Azaz beültünk volna, de az úgy túl egyszerű lett volna, ezért Regi beborította az ülése alá a félliter tonikot. Just in case. Vagy nem tudom. Topogtunk kicsit, majd elmentem, hogy hozzak egy másikat. A pultnál elkapott egy érzés, hogy nem lesz egyszerű az este, ezért hirtelen felindulásból beborítottam egy műanyagkupica viszkit. Visszatérve láttam, hogy a tonik az ülés alatt nem és nem akar felszáradni, ezért meginterjúvoltam a pár lépcsőfokkal feljebb álló jamesbond-szettes szekrényt, hogy van-e megoldás olyan esetre, amikor két béna csaj maga alá borít félliter cukros löttyöt. Bólintott és mintegy öt perc múlva meg is jelent a felmentő-moppal egy taki-néni. Sűrű elnézésekkel próbáltuk kimagyarázni magunkat, de a néni pozitívan fogta fel a dolgot: közölte, hogy ha mi nem tennénk ilyeneket, neki nem lenne munkája. Majd hozzátette, hogy ez még mindig jobb, mint a hányás. Pffff. Halkan megjegyeztem, hogy nyugtával dicsérjük a napot. Takarító néni el, végre leülhettünk...

Azt tudni kell, hogy az ülőhely beazonosításához a jegyen szerepel többek között egy szín, egy szektorszám, sorazonosító betűjel, illetve ugye a szék száma. Oké, nem nagy feladat, gondolná az ember. Pedig de... Pontban nyolckor beindult az előzenekar, azaz, esetünkben egy előénekesnő volt, aki, mint később kiderült, konkrétan Tom Jones egyik vokalistája. Énekelt egy félórát. Majd harminc perc várakozás következett, de mi nem unatkoz(hat)tunk, mert mivel manapság ugye nem szokás időben megjelenni ilyen rendezvényeken, folyamatosan jöttek befelé a renitens késők, akik a félhomályban próbálták megkeresni a helyüket. Na most azok, akiknek a környékünkre szólt a jegyük, mind valamiért rajtunk keresztül másztak át, majd egy gyors jegyellenőrzés után kiderült, hogy nem stimmel: a) a szín, b) a szektorszám, c) a sorazonosító, d) az ülésszám, vagy (ilyen is volt) e) egyik sem. Készségesen útbaigazítottuk eltévedt nézőtársainkat.

Ám a helykeresésben az i-re a pontot az tette fel, amikor megjelent mellettünk egy idősebb hölgy a még idősebb anyukájával. Az utóbbi szemmel láthatóan nem volt képben, hogy hol van, miért van ott az a sok ember, továbbá ki fog előadni. Az előbbi viszont enyhén illuminált állapotban leledzett, ellenben tudta, hogy koncertre jöttek és bizony le kell ülni. Jegyüket lobogtatva, széles mosollyal megkértek minket, hogy álljunk fel, ők leülnének. Mivel mellettünk még volt pont két hely, úgy gondoltuk, azokra pályáznak. Életet az éveknek jelszóval feltápászkodtunk tizedszer is. Majd a két hölgy, továbbra is erőteljesen mosolyogva leült. A helyünkre! Mitagadás, beragadt a levegő: Regire néztem, ő meg rám. Láttam, hogy nála is újratervezés volt folyamatban. Felocsúdtam, majd illedelmesen megkérdeztem a fiatalabb nénit - aki ugyan spiccesebb volt, viszont nagyságrendekkel kommunikáció-képesebb, mint édsanya - hogy nem ülnének-e beljebb. Nevetve közölte, hogy dehogy, hiszen az övéké az egyes és a kettes szék. Hoppá. Hát igen, jogos, hiszen a sor szélén voltunk. Finoman jeleztem, hogy amin ülnek, az a 15-ös és a 16-os székek és az a két hely, amit ők keresnek, az ennek a sornak a másik végén van. Továbbra is nevetgélve feltápászkodtak és átballagtak a helyükre. Kegyetlen röhögés kapott el mindkettőnket. És akiért odamentünk, még nem is kezdett el énekelni... folyt.köv.

4 komment
Unicorn írta 11:49-kor

2009. november 11., szerda

türelem (főnév)

1. Nyugodt várakozás; az a képesség, hogy hosszú ideig nyugodtan várakozzunk, és a késlekedés ne tegyen ingerültté.

2. Kitartó szándék; saját célunk fenntartása annak eléréséig az akadályok ellenére anélkül, hogy ezek rossz kedvet okoznának, vagy miattuk erőszakhoz folyamodnánk.

3. Önuralom; az a képesség, hogy kényelmesen elviseljük a fájdalmat vagy kellemetlenséget a nyugalmunk elvesztése, vagy akár panasz nélkül.

4. Gondosság; kitartóan nagyfokú odafigyelés egy bonyolult vagy nehezen elvégezhető feladatra.

Aham, jah.

1 komment
Unicorn írta 15:11-kor

Eddig azt hittem, hogy a 'NEM' szócska eléggé kifejezi azt, ha valamit elutasítok. Mostanság kezdek kételkedni. De hogyan lehet a nem-et fokozni? Nagyon nem? Egyáltalán nem? Nem és kész.
4 komment
Unicorn írta 15:00-kor

Egy régi mondás szerint: Lóf*szt ér az eső szél nélkül. És tényleg.
1 komment
Unicorn írta 9:33-kor

2009. november 5., csütörtök

Esett a nézettségem, vagyis olvasottságom. Persze, hiszen nem írtam. Magamra vetek. Írni kell, nincs mese. Igény is volna rá. Mármint részemről.
1 komment
Unicorn írta 11:44-kor

2009. november 4., szerda

És igen. Ramazotti koncerten voltunk tegnap. Nagyon, értsd: NAGYON jó volt. Hang és látvány összhangban, mi több, harmóniában. Rendkívül frappánsan, ízlésesen megtervezett színpad, díszlet, fény-technika. Eszméletlen színvilág. K*rva jó volt, na. Kifejezetten meglepett, hogy a három vokalista csajszinak külön-külön is szenzációs hangja van. Élveztem az egészet.

Legközelebb Tom Jones. Regi, készülj! :)

még nincsenek kommentek
Unicorn írta 10:23-kor

Ezúton is elnézést kérek Regitől, valamiért a kommenteket moderálandóként kezeli a rendszer. Hangoltam rajta picit.

617 komment
Unicorn írta 10:21-kor

2009. október 26., hétfő

Voltunk Velencében. Nyögvenyelősen indult, de egész jól sikeredett. Kár lett volna kihagyni.
4 komment
Unicorn írta 17:33-kor

Javaslom az "Utóférfiak" című könyv elolvasását.

2 komment
Unicorn írta 17:32-kor

2009. szeptember 11., péntek

Must see: P.S. I Love You. A könyvet még nem olvastam (bár Andi reklámozta anno). A film nagyon ott van. Beszereztem lemezen is.
még nincsenek kommentek
Unicorn írta 15:08-kor

Na mi van még. Jah, új albérlet és egy hatalmasra nőtt macsek, akinek már rövid a kecóban a kifutópálya és ezt zokon is veszi.
1 komment
Unicorn írta 15:03-kor

Mostanság vonattal járok dolgozni. Há! Van, aki autóval, hát én mávval. Szokott történni ez-az. Vajon mekkora az esélye annak, hogy a nemtudomhány kocsi közül pont arra szálljak fel, ahol spontán kitör egy lájtos anyázásos verekedés-féle? Nos, esetemben 100% volt. Nem ragozom, egy fiatal, forrófejű fiatal megfejelte a kallert. De szerencsé(m)re nem harapózott el a dolog . Ilyen is volt. Meg olyan is, hogy egy másik nap a kalauz egy orbitális keziccsókolom-szépnapotkívánok kíséretében lesegített a vonatról. Hoppá! Egyesített BP-bérlet forever!

1 komment
Unicorn írta 14:50-kor

Semmi nem történt. Mármint azon a fronton, ahol történni KELLETT volna soook-sok mindennek (értsd: rohadtul elvártam, hogy történjen valami). Egyéb területeken pedig alakult az Életem. Jól vagyok és mégsem. De nem panaszkodom, magamnak köszönhetem. Hát ennyit rólam.

3 komment
Unicorn írta 14:43-kor

Na jó. Visszajöttem. Ezzel az idézettel:

"Milyen önhittek vagyunk mi, úgy félünk az öregedéstől, hogy ész nélkül hadakozunk ellene. Észre sem vesszük, hogy mekkora kiváltság, ha van kivel megöregednünk. Valakivel, aki nem csinál belőlünk tömeggyilkost, vagy nem zúzza szét az önbecsülésünket." (P.S. I Love You)

2 komment
Unicorn írta 14:42-kor

2008. augusztus 8., péntek

Vajon hány okos, helyes szingli dohányos alkoholista rohangál a világban? Öt?!

/Szex és New York/

5 komment
Unicorn írta 20:15-kor

Csókolom !
"Mert életemet nem a dologi tudás, hanem látásom világossága dönti el."
2010. március 8., hétfő És igen, sikerült. Három és fél év kellett, hogy rájöjjek kiderüljön, hogy mekkora barom voltam/vagyok. Szépen le fogom írni. Okulásra. És mert ki kell írnom a fájdalmat, gyűlöletet, megalázottságot, miegymást. A történet - sok egyéb más mellett - felveti pl. a kérdést: bízni, vagy nem bízni? Ha igen, akkor meddig? Ha nem, akkor meg hogyan is? De még mindig nem és nem látom nem akarom látni a mintát. Röviden: Három és fél év után összeköltöztünk Kedvessel a pasival. Másfél hónap úgy döntöttem, elköltözöm. És soha nem nézek vissza... 1 komment Unicorn írta 10:56-kor 2009. november 24., kedd Ez itt nagyjából jellemző rám mostanság... Egyébiránt beszereztem a lemezt, egész jó. 3 komment Unicorn írta 11:03-kor 2009. november 17., kedd Valami komoly tanulmányt kellene elolvasnom az alkoholizmusról. Hogy megértsem. Ha már tenni nem tudok ellene semmit. Ez egy métely. Gyanítom, a jóisten direkt találta ki, szívatására. De nézzük csak, hogyan is alakul ki. Első körben az alany kezdi szarul érezni magát. Ilyen-olyan okok miatt. Az érzés aztán elmúlik. Majd ismét előjön, sőt egyre gyakrabban telepszik az emberre. Ez kezd idegesítővé válni, ezért az ember keres valami ellenszert. Mint pl. a pia. Egymásra találnak, hiszen az ital nyújtotta állapot remek búvóhely az embernek, még maga elől is. Elvannak így kettecskén. A külvilág egy idő után rajtakapja emberünket, hogy nem csak pásszióból iszogat, és ennek hangot is ad. Emberünk ez csesztetésnek veszi, hiszen a külvilág nyilván nem érti, hogy neki mennyire szar, ha nem a legszarabb. Tesz ő a külvilágra, fáj, ezért iszogat tovább. Eközben észre sem veszi, hogy szépen távolodik a környezetétől és magától is. Aztán egyre többet kell fogyasztania, hogy a szőnyeg alatt tudja tartani az egyre csak növekvő szarkupacot. Mert ugye az alap-probléma nem oldódik a szeszben, energia nem vész el, max. átalakul. A kupac egyre nagyobb lesz, ezért nyilván egyre több búfelejtőre van szükség. És itt már kőkemény függőségről beszélhetünk. A bevitt alkoholmennyiség függvényében természetesen az ember szervei kezdenek tiltakozni, először lájtosan, majd keményebben, szervezettől függően. Esetleg beeshet pár elvonó is, de egy vérbeli versenyző esetében ezek max. 2-3 hónapra vehetik el a kedvét az italtól. Később már akkor sem lehet elküldeni segítségért, amikor keményebb megzuhanások vannak. Mert az nem az italtól van. De nem ám. Tagad mindent. Nem megyek bele a részletekbe. Kurvára kibszottul elegem van. 1 komment Unicorn írta 13:36-kor 2009. november 13., péntek* PÉNTEK13! És még semmi sem történt... 2 komment Unicorn írta 11:53-kor 2009. november 12., csütörtök Szóval ott ültünk. Mellettünk két hely üresen, sőt, előttünk is jó pár szabad hely. Király, legalább lesz levegőnk. Hittük mi, de persze az utolsó pillanatban beesett egy társaság, két hím és öt nőstény, 30+-os korosztály, amolyan "Hanyagok és jól öltözöttek". Rendkívül fel voltak pörögve, gyanítom nem csak ital volt a dologban... Aztán végre jött Tom Jones (69) és letolt egy vérprofi és ütős koncertet. A végére hagyta az igazi slágereket (Kiss, Sexbomb és társai), amitől a körülöttünk ülő kis csapat vére teljesen felforrt: felálltak és vad táncba kezdtek. Ezt a közelben tartózkodó nem kifejezetten erős, ellenben vézna testalkatú biztonsági fiú rossz néven vette és megpróbálta moderálni a modortalan társaságot. Kevés sikerrel. Integetett nekik, hogy csüccs le, cserébe azok visszaintegettek, hogy nem. A jelbeszédes társalgás itt véget is ért, rendész barátunk elsomfordált. Ezek meg csak tomboltak, mi több, minket is megkértek, hogy álljunk fel, úgy az igazi. Mi passzoltunk, gondolván a mögöttünk ülőkre. Aztán leültek. Majd ismét tánc. Itt már kezdett lecsúszni az ékszíjam, pedig Isten látja lelkem, eléggé toleráns emberke vagyok. Na de kérem, nem azért fizettem 15 rugót a jegyért, hogy táncoló seggeket lássak közelről. Márpedig a mellettem ülő, vagyis akkor már álló pasi, a maga majd' kétméteres magasságával igencsak sokat kitakart hátsójával a látótérből. Értsd: gyakorlatilag semmit nem láttunk, nemhogy a színpadból, de még a kivetítőkből sem. Nagy levegőt vettem, aztán még párat. Nem segített. Ezért finoman meghúzkodtam az égimeszelő pulcsiujját. Rám nézett kérdőn, én pedig illedelmesen megkértem, hogy üljön le. Válasz: álljon fel maga is! Majd kisvártatva, valószínűleg merő jóindulatból, elkezdett mutogatni a dühöngő felé (ami történetesen ezen a rendezvényen nem őrjöngésre lett berendezve), hogy lehet lemenni, lent is van hely!... Hoppá, bocsánat, én kérek elnézést. Nyomtam egy off gombot, hiszen nem voltunk sem azonos hangulati állapotban, sem pedig azonos súlycsoportban, teljesen értelmetlen lett volna kakaskodni. Aztán vége lett a koncertnek én pedig csak nem bírtam ki, hogy ne szóljak be, ezért hangosan megjegyeztem csipet-csapatra vonatkozóan, hogy örültünk, hogy jelenlétükkel emelték az est fényét. Mindezek ellenére Tom Jones-t vétek lett volna kihagyni. 2 komment Unicorn írta 14:41-kor Elmesélem. Tegnap este elindultam, hogy időben odaérjek a Regivel megbeszélt negyed nyolcas találkozóra az Arénához. A Lehel úttól a Stadionokig az egyes vonalán 3 (három) villamossal tudtam eljutni - van az úgy, hogy akadozik a tömegközlekedés. Mindegy is, odaértem időben, Regivel beküzdöttük magunkat a szürke hodály belsejébe. Vettünk perecet, Regi kért még félliter tonikot is. Csacsogtunk picit, majd beültünk a helyünkre. Azaz beültünk volna, de az úgy túl egyszerű lett volna, ezért Regi beborította az ülése alá a félliter tonikot. Just in case. Vagy nem tudom. Topogtunk kicsit, majd elmentem, hogy hozzak egy másikat. A pultnál elkapott egy érzés, hogy nem lesz egyszerű az este, ezért hirtelen felindulásból beborítottam egy műanyagkupica viszkit. Visszatérve láttam, hogy a tonik az ülés alatt nem és nem akar felszáradni, ezért meginterjúvoltam a pár lépcsőfokkal feljebb álló jamesbond-szettes szekrényt, hogy van-e megoldás olyan esetre, amikor két béna csaj maga alá borít félliter cukros löttyöt. Bólintott és mintegy öt perc múlva meg is jelent a felmentő-moppal egy taki-néni. Sűrű elnézésekkel próbáltuk kimagyarázni magunkat, de a néni pozitívan fogta fel a dolgot: közölte, hogy ha mi nem tennénk ilyeneket, neki nem lenne munkája. Majd hozzátette, hogy ez még mindig jobb, mint a hányás. Pffff. Halkan megjegyeztem, hogy nyugtával dicsérjük a napot. Takarító néni el, végre leülhettünk... Azt tudni kell, hogy az ülőhely beazonosításához a jegyen szerepel többek között egy szín, egy szektorszám, sorazonosító betűjel, illetve ugye a szék száma. Oké, nem nagy feladat, gondolná az ember. Pedig de... Pontban nyolckor beindult az előzenekar, azaz, esetünkben egy előénekesnő volt, aki, mint később kiderült, konkrétan Tom Jones egyik vokalistája. Énekelt egy félórát. Majd harminc perc várakozás következett, de mi nem unatkoz(hat)tunk, mert mivel manapság ugye nem szokás időben megjelenni ilyen rendezvényeken, folyamatosan jöttek befelé a renitens késők, akik a félhomályban próbálták megkeresni a helyüket. Na most azok, akiknek a környékünkre szólt a jegyük, mind valamiért rajtunk keresztül másztak át, majd egy gyors jegyellenőrzés után kiderült, hogy nem stimmel: a) a szín, b) a szektorszám, c) a sorazonosító, d) az ülésszám, vagy (ilyen is volt) e) egyik sem. Készségesen útbaigazítottuk eltévedt nézőtársainkat. Ám a helykeresésben az i-re a pontot az tette fel, amikor megjelent mellettünk egy idősebb hölgy a még idősebb anyukájával. Az utóbbi szemmel láthatóan nem volt képben, hogy hol van, miért van ott az a sok ember, továbbá ki fog előadni. Az előbbi viszont enyhén illuminált állapotban leledzett, ellenben tudta, hogy koncertre jöttek és bizony le kell ülni. Jegyüket lobogtatva, széles mosollyal megkértek minket, hogy álljunk fel, ők leülnének. Mivel mellettünk még volt pont két hely, úgy gondoltuk, azokra pályáznak. Életet az éveknek jelszóval feltápászkodtunk tizedszer is. Majd a két hölgy, továbbra is erőteljesen mosolyogva leült. A helyünkre! Mitagadás, beragadt a levegő: Regire néztem, ő meg rám. Láttam, hogy nála is újratervezés volt folyamatban. Felocsúdtam, majd illedelmesen megkérdeztem a fiatalabb nénit - aki ugyan spiccesebb volt, viszont nagyságrendekkel kommunikáció-képesebb, mint édsanya - hogy nem ülnének-e beljebb. Nevetve közölte, hogy dehogy, hiszen az övéké az egyes és a kettes szék. Hoppá. Hát igen, jogos, hiszen a sor szélén voltunk. Finoman jeleztem, hogy amin ülnek, az a 15-ös és a 16-os székek és az a két hely, amit ők keresnek, az ennek a sornak a másik végén van. Továbbra is nevetgélve feltápászkodtak és átballagtak a helyükre. Kegyetlen röhögés kapott el mindkettőnket. És akiért odamentünk, még nem is kezdett el énekelni... folyt.köv. 4 komment Unicorn írta 11:49-kor 2009. november 11., szerda türelem (főnév) 1. Nyugodt várakozás; az a képesség, hogy hosszú ideig nyugodtan várakozzunk, és a késlekedés ne tegyen ingerültté. 2. Kitartó szándék; saját célunk fenntartása annak eléréséig az akadályok ellenére anélkül, hogy ezek rossz kedvet okoznának, vagy miattuk erőszakhoz folyamodnánk. 3. Önuralom; az a képesség, hogy kényelmesen elviseljük a fájdalmat vagy kellemetlenséget a nyugalmunk elvesztése, vagy akár panasz nélkül. 4. Gondosság; kitartóan nagyfokú odafigyelés egy bonyolult vagy nehezen elvégezhető feladatra. Aham, jah. 1 komment Unicorn írta 15:11-kor Eddig azt hittem, hogy a 'NEM' szócska eléggé kifejezi azt, ha valamit elutasítok. Mostanság kezdek kételkedni. De hogyan lehet a nem-et fokozni? Nagyon nem? Egyáltalán nem? Nem és kész. 4 komment Unicorn írta 15:00-kor Egy régi mondás szerint: Lófszt ér az eső szél nélkül. És tényleg. 1 komment Unicorn írta 9:33-kor 2009. november 5., csütörtök* Esett a nézettségem, vagyis olvasottságom. Persze, hiszen nem írtam. Magamra vetek. Írni kell, nincs mese. Igény is volna rá. Mármint részemről. 1 komment Unicorn írta 11:44-kor 2009. november 4., szerda És igen. Ramazotti koncerten voltunk tegnap. Nagyon, értsd: NAGYON jó volt. Hang és látvány összhangban, mi több, harmóniában. Rendkívül frappánsan, ízlésesen megtervezett színpad, díszlet, fény-technika. Eszméletlen színvilág. Krva jó volt, na. Kifejezetten meglepett, hogy a három vokalista csajszinak külön-külön is szenzációs hangja van. Élveztem az egészet. Legközelebb Tom Jones. Regi, készülj! :) még nincsenek kommentek Unicorn írta 10:23-kor Ezúton is elnézést kérek Regitől, valamiért a kommenteket moderálandóként kezeli a rendszer. Hangoltam rajta picit. 617 komment Unicorn írta 10:21-kor 2009. október 26., hétfő* Voltunk Velencében. Nyögvenyelősen indult, de egész jól sikeredett. Kár lett volna kihagyni. 4 komment Unicorn írta 17:33-kor Javaslom az "Utóférfiak" című könyv elolvasását. 2 komment Unicorn írta 17:32-kor 2009. szeptember 11., péntek Must see: P.S. I Love You. A könyvet még nem olvastam (bár Andi reklámozta anno). A film nagyon ott van. Beszereztem lemezen is. még nincsenek kommentek Unicorn írta 15:08-kor Na mi van még. Jah, új albérlet és egy hatalmasra nőtt macsek, akinek már rövid a kecóban a kifutópálya és ezt zokon is veszi. 1 komment Unicorn írta 15:03-kor Mostanság vonattal járok dolgozni. Há! Van, aki autóval, hát én mávval. Szokott történni ez-az. Vajon mekkora az esélye annak, hogy a nemtudomhány kocsi közül pont arra szálljak fel, ahol spontán kitör egy lájtos anyázásos verekedés-féle? Nos, esetemben 100% volt. Nem ragozom, egy fiatal, forrófejű fiatal megfejelte a kallert. De szerencsé(m)re nem harapózott el a dolog . Ilyen is volt. Meg olyan is, hogy egy másik nap a kalauz egy orbitális keziccsókolom-szépnapotkívánok kíséretében lesegített a vonatról. Hoppá! Egyesített BP-bérlet forever! 1 komment Unicorn írta 14:50-kor Semmi nem történt. Mármint azon a fronton, ahol történni KELLETT volna soook-sok mindennek (értsd: rohadtul elvártam, hogy történjen valami). Egyéb területeken pedig alakult az Életem. Jól vagyok és mégsem. De nem panaszkodom, magamnak köszönhetem. Hát ennyit rólam. 3 komment Unicorn írta 14:43-kor Na jó. Visszajöttem. Ezzel az idézettel: "Milyen önhittek vagyunk mi, úgy félünk az öregedéstől, hogy ész nélkül hadakozunk ellene. Észre sem vesszük, hogy mekkora kiváltság, ha van kivel megöregednünk. Valakivel, aki nem csinál belőlünk tömeggyilkost, vagy nem zúzza szét az önbecsülésünket." (P.S. I Love You) 2 komment Unicorn írta 14:42-kor 2008. augusztus 8., péntek Vajon hány okos, helyes szingli dohányos alkoholista rohangál a világban? Öt?! /Szex és New York/ 5 komment Unicorn írta 20:15-kor Régebbiek \| Végére »